Nem kezdem az elején,csak bele csapok a közepébe ,aztán lesz ami lesz.

Nem szeretném elkiabálni,de azt hiszem kijelenthetjük elfogadta az óvodát.Nem volt egy könnyű menet rengeteg kín,kudarc,3 és fél év,2 ország és jó pár óvónő és dadus van a hátunk mögött.Tegnap végre azzal fogadtak az óvodában,hogy nincs hiszti,se sírás,és végre hajlandó együtt működni.Én is észrevettem rajta hogy végre igyekszik,tanulni akar,és már reggel se megy a szokásos műsor.Nem én voltam a makacsabb vagy kitartóbb,sőt inkább beletörődtem(fáradtam)az egészbe és elfogadtam hogy nem javul a helyzet és nem adja föl a harcot.

Nem tudom mi okozta a hirtelen változást,de örülök hogy már nem gondolja azt hogy ellene van ez az egész.És már előre félek hogy szeptemberben kezdjük majd az egészet előről.

Megosztás a facebookon